Jonatán



Na lássuk!

Hogy is kezdjem csak történetünket?

Talán illene a legelején! Tehát szeretném kijelenteni, hogy nem mi kezdtük!

Mondhatni ártatlanok vagyunk!

Tehát, adott egy kertes ház, kutya nélkül (van még jó pár ezer kishazánkban), meg a szomszéd szimpatikus macskái. Tényleg jó fejek, ezért szoktunk kitenni nekik a teraszra száraz macskaeledelt.

Szeretik na! Ez van. Fene a gusztusukat.

Csendes nyári estéken nincs is jobb, mint kitárni a teraszajtót, és beengedni a friss, hűvös levegőt. Történetünk valahol ezen a ponton kezdődik ugyanis egyik éjszaka valami égtelen zajra, ropogtatásra ébredtünk. Mi a fene lehet ez? Hát amint kimegyünk a teraszra azt látjuk, hogy egy sün dézsmálja a macska eledelt!

Ha ma jött, jöhet holnap is, ezért tettünk ki neki másnap este is macskatápot. Ez szertartássá vált, meg is érkezett minden este pontosan 1 órával napnyugta után. Megbízhatóbb volt, mint a tömegközlekedés. Aztán elérkezett a késő ősz és Tihamér nem jött többé, sejtettük, hogy elment téli álmot aludni. Minden a legnagyobb rendben, gondoltuk mi. És akkor megtörtént, amire sosem számítottunk volna! Egyik este a szokásos csámcsogás hallatszott a teraszról.

Nocsak, nocsak, Tihamér visszatért, gondolta Zsófi. És mekkorát tévedett! Egy icipici kis sünike ropogtatta a száraztápot! Kicsi volt, védtelen és a tél kopogtatott az ajtón! Tehát be kellett hozni a házba! Meg kellett menteni! Tudtuk, ha kint marad a biztos pusztulás vár rá a télen. Történelmi pillanat! Sün a házban!


Tehát megérkezett! Na jó-jó, de mit kell csinálni egy ekkora teremtéssel? És mit eszik? És egyáltalán! Nosza elő az internettel!És akkor, megtaláltuk  Gombóc Sekli blogját,és ott volt Sünmama aki szívesen válaszolt az általunk feltett kérdésekre. Így már szinte egyenesben is voltunk. Igen ám, de hova tesszük? Volt egy zöldséges láda itthon, ideiglenesen megkapta, de tudtuk, hogy nem az igazi, ezért nagyobbat kellett nézni. Tibi munkahelyéről sikerült is hozni egy nagyobbacska (több mint 1 nm-es) ládát. Ez már döfi! Jó lesz ez!


És akkor jött a felismerés! A sün bolhááááás! Pánik!

Kapott szépen növényi alapú bolhairtót, s a dolgok hamar elrendeződtek. Innentől kezdve békességben éldegéltünk a télen Zsófi, Tibi és a kicsi Jonatán! Közben leesett a hó, de ez minket nem zavart, hisz a házban jó meleg van.

Jonatán a télen átszokott a száraz tápról konzervre, igaza is van, minek egyen száraz húst, ha van friss is J (belsőséges a kedvenc), szépen kikerekedett, elmondhatjuk, hogy felnőtt a gyerek!

És lassan, de nagyon lassan elérkezett a tavasz, itt az ideje, hogy a gyerek a saját lábára álljon.

Most könnyű  esti sétákat tartunk, szokunk hozzá a kinti zajokhoz és illatokhoz (nem lehet mindig rock zenét hallgatni :) ). Napokon belül megtörténik a kiköltözés.


A történtek nincs még vége, ugyanis a terasz felől újabb ropogtatás hallatszik! Jelentem megjelent a következő sün az udvaron! A neve ideiglenesen „Gyalogsün”

Folytatjuk…

Addig Kedves Olvasók itt van nektek egy Sün kacsintás