Samu süni



“Júniusban egy délután sérült sünt találtam a kertünk közepén. Nem tudjuk mi történt vele, talán fűkasza okozta a bajt, minden esetre úgy 7-8cm átmérőjű területen mintha megskalpolták volna a hátát. Ekkor már nagyon rossz állapotban volt, elfertőződött a seb, hemzsegtek benne a légy lárvák, valamint a tény, hogy fényes nappal kijött emberek közé nyílt területre. Az időzítés nem volt túl jó, a férjem apukámmal épp a fürdőt csempézte, anyukámmal mi nem kis mennyiségű lekvárt főztünk. Ennek ellenére némi szempilla remegtetéssel sikerült elérnem, hogy vigyük el állatorvoshoz. Akkor egyikünk sem fogadott volna nagy összegben, hogy életben maradt.

Végül hátrahagyva csapot-papot, mentünk a szomszéd városban lévő állatorvoshoz, akivel már számos macskánk számos eü. problémája miatt rendszeres a kapcsolat. A rendelőben csóválták a fejüket, de azért jó bő egy óráig tisztítgatták a sebet, a doktornő Samunak keresztelte a kis jószágot. Végül azt a választ kaptuk, hogy ha van türelmünk hetekig gondozni, akkor van esély, hogy megmarad, viszont a gyógyulás mértéke erősen kétséges volt.

Lelkesen ápolgattuk, naponta háromszor kellet kenni-fújni, igyekeztünk a kedvében járni az étkezésekkel, elég válogatós volt a tündérem. Rendszeres kinti sétákra is sor került, egyébként egy nagyobbacska macskaszállító kosárban lakott. A seb lassan, de elkezdett gyógyulni, viszont a seb környezetében előzőleg továbbterjedt a fertőzés, így elég nagy területen kihullottak a tüskéi. És ez aggasztó volt. Mert tüskék nélkül nem tudja megvédeni magát.Úgy döntöttünk, hogy ha a tüskék nem nőnek vissza, akkor kap a kert egy nyugalmas részén egy zárt kifutót, amolyan vadaspark szerű tartásba kényszerül. Persze annak örültünk volna, ha szabadon tudjuk engedni.Aztán egyszer csak elkezdtek nőni a tüskék, hurrá!

Viszont az állatorvos szerint valószínűtlen volt, hogy a nyílt seb területén kinőnének, így tovább vártunk. Ekkor Samu már egyre erősebb volt, a séták alkalmával rendszeresek voltak a szökési kísérletek – ilyenkor muszáj volt felkapni és nyílt területre vinni.

Végül is egy foltban valóban nem tüskésedett, de ez annyira kicsi, hogy a környező tüskék befedik. Így aztán nem volt már miért rabságban tartani tovább, elengedtük. Majdnem két hónapot töltött nálunk ez a kis gombszemű tüskés, és nem csak a mi, de a családunk, az állatorvosi rendelő dolgozói és ismerőseink szívébe is belopta magát.

Ezúton is szeretném előbbieknek megköszönni a segítséget, érdeklődést, drukkolást, Samu sünnek pedig szerencsés, boldog sün-életet kívánok.”

Ahogy mi is drága Samu!

Trackback URL ehhez az oldalhoz:

http://sunbarat.hu/trackback/35