Sünök leggyakoribb bőr betegségei



Ami a ragadozók ellen hatásos fegyver, az az élősködők számára remek lehetőség. A sünök méretes módosult szőrszálai, a tüskék, megnehezítik a vakarózást és a “szőrzet” szokott módon - például nyalogatással - történő ápolását. Emiatt a sünök más emlősökhöz képest sokkal gyakrabban hordoznak külső élősködőket, és a gombás bőrbetegségek sem ritkák. Fogságban tartott, tenyésztett társaik esetében azonban semmivel sem nagyobb az esélye a bőrbetegségek kialakulásának, mint más fajokban.

A vakarózást és a bunda ápolását szinte lehetetlenné tevő tüskék miatt bolhák, kullancsok, tetvek és atkák borítják a legtöbb vadon élő sün testét. Előbbiek legtöbbször a sünbolha egyedei, melyek kizárólag ezen a gazdaállaton szívnak vért, míg kullancsból több faj is előfordulhat. Többek között a Lyme-kór is ott lappang a sünökben, de ők maguk ritkán okoznak közvetlenül emberi betegséget, bár a tüskék érintése allergiás reakciót válthat ki. Gyakori a rühösség is, melyet szabad szemmel nem látható, mikroszkópikus atkák okoznak. Ezek az élősködők a bőrben található, legtöbbször a sünök saját, más élőlényt nem megbetegítő parazitái. A rühösség - illetve a tüskék tövén megjelenő felrakódás - összetéveszthető gombás fertőzéssel is. Az elkülönítést elsősorban tenyésztéssel, illetve mikroszkópos módszerekkel lehet megtenni, ránézésre az esetek többségében szinte lehetetlen pontosan eldönteni, melyikkel állunk szemben.

Fontos megemlíteni, hogy a fenti megbetegedések a legritkább esetben járnak a tüskék elvesztésével. Amennyiben hosszabb ideje fogságban lévő sünnél a tüskék kihullását észleljük, elsősorban takarmányozási eredetű hiánybetegségre (leginkább cinkhiányra) kell gondolni.

Szinte felsorolni is nehéz, milyen sokféle, a bőrön, vagy bőrben előforduló kórokozó és parazita lehet egy vadon élő sünön. Ugyanakkor annak az esélye, hogy egy sünnel való találkozás számunkra, emberek számára veszélyes legyen, meglehetősen kicsi. Ennek egyik oka, hogy az említett élősködők jelentős része a sünökhöz “szokott hozzá”, más fajon nehezen, vagy egyáltalán nem marad életben. Ugyanakkor az elővigyázatosság sosem árt. Ha vadon élő sünnel érintkezünk, szabad kézzel sose fogjuk meg és utána mossunk mindig alaposan kezet.

 

 

Dr Liptovszky Mátyás, állatorvos, kuratóriumi tag

Ez az írás elsőként a sunbarat.hu oldalon jelent meg.

 

Letölthető verzió