Van, amikor már túl késő



Pünkösd vasárnap, hála doktornénink hihetetlen nagy szívének, beszaladtunk Peggyvel az állatkórházba, mert a szeme alatt lett egy tályog szerű gyulladás. Míg Peggy altatásban volt, egy újabb sérült süni futott be, ezúttal a NOÉ Állatotthon Alapítványtól hoztak egy kutyaharapásos sünit.

Nem tudtunk csak ott állni felette, igyekeztünk segíteni mi is a kicsi süninek.

A sebeiben megszámlálhatatlan nyű volt, mozgott a teljes bőre altatásban a sok kukac miatt ami a bőre alatt volt. Míg az orvosok az altatást felügyelték és tisztították a sebet, mi is (Noés angyalkával) beálltunk egy-egy csipesszel a kukacvadászatba. Sebtisztítás közben azonban egyre  világosabbá vált, mennyire súlyos a helyzet, ugyanis a nyüvek a gerincéig lerágták a húst, vagy már eleve a kutyaharapás ment olyan mélyre. Már itt sejtettük, hogy nem lesz könnyű eset, de Anne történetén felbuzdúlva, hittünk a kicsi esélyben is.

 

Sajnos a kezelés alatt a kicsi süni légzése összeomlott, már nem tudták megmenteni.