Sünbarát Hírmondó – Sünkonferencia
Hétvégén részt vehettünk (igaz, a vírushelyzetre való tekintettel csak online) a Dániában megrendezett Nemzetközi Tudományos Konferencia az Európai Sünk Rehabilitációjáról-on (hivatalos nevén International Scientific Conference for Rehabilitators of European Hedgehogs, nevezzük csak a Sünkonferenciának). Összegyűjtöttük, hogy milyen érdekességek hangzottak el ez alatt a két nap alatt. 1-2 kivétellel az összes előadást nyomon követhettük élőben, persze ez azért nem volt ugyanaz, mint ha valóban ott lettünk volna a Dániából, Németországból, Hollandiából, Görögországból, Olaszországból érkezett sünimentők között.
És akkor jöjjön pár észrevétel, érdekesség. Nyilván mindent nem tudunk most visszaadni ebben a posztban, de pár dolgot kiemelnénk:
- Dániában az állatvédelem sokkal nagyobb hangsúlyt kap. Az APD (Animal Protection Denmark) ellátja az állatmentő központokat alapvető felszereléssel (ketrecek, kesztyűk stb.), meg van szervezve az önkéntesek képzése. Évente átlagosan 2300 hívás érkezik be sünikkel kapcsolatban.
- Szó esett a fájdalomcsillapítás fontosságáról. Ha kétségeink vannak a süni állapotát illetően, a fájdalomcsillapítás mindig elsődleges.
- A 2 süni külföldön is 6 sünit jelent, nem csak itthon. Ennyivel állítanak be a mentőállomásra, miközben a telefonban még csak 2-ről volt szó.
- Gyakoriak sünik esetében a fogproblémák. Teljes körű vizsgálatot csak altatás közben lehet elvégezni.
- Hollandiából is érkezett egy előadó, ő az amszterdami vörös lámpás negyedben sétálgatva látott meg évekkel ezelőtt egy utcán szaladgáló sünit, ott döntötte el, hogy velük szeretne foglalkozni. Elég nagy hatással volt rá az állat, mivel azóta már mesterképzést is elvégzett biológiából.
- Az Egyesült Királyságban jelentősen megfogyatkozott a sün állomány. Míg az 1950-es években 36,5 millióan voltak, 1995-ben 1,56-ra, 2018-ban pedig 0,52 millióra csökkent az állomány. A sünmentő állomások 43%-ának nincs közösségi média oldala, 93%-uk a saját otthonukban működtetik az állomást (helló, sorstársak!), 52%-uk kevesebb, mint 5 éve működik.
- Érdekes kutatási eredményekről is beszámoltak az előadók. A süniket GPS jeladókkal, hőkamerákkal követték nyomon, megfigyelték, hogy mekkora területet járnak be egy éjszaka alatt (hatalmasat!), figyelemmel kísérték a hibernációjukat (hányszor váltottak közben fészket).
- Hasonlóan hozzánk, a dániai sünik esetében is elfogadott, hogy a szeptemberben mért 200 grammos súly teljesen elegendő, hogy a tartósan hideg időig elérhessék a téli álomhoz szükséges 500-600 grammot.
- A Husqvarna cég képviseletében is érkezett egy előadó, aki a robot fűnyírókról beszélt. Ezek a fűnyírók képesek érzékelni az útjukba kerülő tárgyat (akár egy sünit is), és irányt változtatni. Ami viszont probléma, hogy a kisebb sünikre veszélyt jelenthetnek. Jó volt látni, hogy egy ilyen nagy cég figyelembe veszi a tervezés során a kertben fellelhető állatok biztonságát.
- Jövőbeni kutatásokról is szó esett, például érdekes témát szolgáltatnak a süniknél is gyakori daganatos megbetegedések – miért alakul ki náluk?
- A dán Pindsvineplejerne sünmentő állomás pedig kiemelte, hogy csakis természetes anyagokat használnak a sünik elhelyezésekor. Semmi műanyag doboz, műanyag ketrec, ebből még lenne mit tanulnunk. Bár, mi viszont forgácsot, szalmát használunk alomnak, szemben az újságpapírral, ami nyugaton népszerűbb.
Összességében kijelenthetjük, hogy a sünmentés – legyünk bárhol is a világon – óriási munkával jár. Rengeteg a feladat, rengeteg a megkeresés, és sokszor kevés az önkéntes és a támogatás. De csináljuk mindannyian, és jó volt erőt meríteni, inspirálódni abból, hogy a többiek hogyan teszik ezt. Akár úgy, hogy heteken keresztül idegenek kertjében járkálnak éjszaka, fejükön fejlámpával, kutatásukhoz anyagot gyűjtve, családjukat otthon hagyva, mert mindenük ezek a tüskés állatok.